Szösszenetek Facebookon innen és túl
Kolumbusz
… és jöttek reggelek, mikor Kolumbusz úgy kelt fel, hogy minden(e) fájt, annyira meggyötörte az éjszaka, és miután a kabinja rejtekében megmosakodott, felöltözött, megnézte e-mailjeit, hallgatott valami zenét, bekapta az estéről megmaradt kajáját, a gőzölgő kávéval a kezében belenézett egy közeli tükörbe, és így szólt:
– Add fel, te barom! Nincs másik part.
Aztán felsétált a fedélzetre, és azt kiáltotta a matrózoknak, hogy vitorlát fel, meg azt, hogy előre!…
Egy történet arról, hogy mennyire félek a csendtől
Munkahelyi megbeszélés. Az igazgatónő:
– Van önként jelentkező erre? (Egy nagyon apró feladatról, bagatell semmiségről van szó.)
Feszült csend, az egymásra várás némasága. Néhány pillanat múlva két kézzel jelentkezek.
– Én bevállalom! (Csak ne legyen már ekkora a csend.)
Haiku két madárról…
Azt vettem észre, hogy mostanában szemtelenül hosszú címeket adok a haikuimnak. Elvileg a nyugati stílusú haikunál megengedett a cím, persze csak módjával. Nálam az a belső szabály, hogy egy szónál ne nagyon legyen hosszabb – ennyi mozgástér talán még elmegy. Mostani címeim viszont egyre hosszabbak, attól tartok, hogy majd írok egy haikut, aminek ez lesz a címe:
„Haiku két madárról, akik egymástól távol ülnek egy faágon a lemenő nap fényében, ahogy mi emberek szoktunk ülni a padokon, ez a kép kifejezi a társas magányt, az egymástól való elszigetelődést, az öregséget, az elmúlást, az új hajnalba vetett hitet, miközben a lágy belső rímek felidézik gyerekkorunk ártatlan mondókáit.”
És ez csak a cím lenne. Aztán jönne még a tizenhét szótag.
Hétfő reggel
Hétfő reggel. Bambulok ki a sötét városra a buszból és azt látom, hogy az egyik bevásárlóközpont párkányán maga a Pókember álldogál támadásra készen. Az első gondolatom az volt, hogy megőrültem, gyors lefolyású hétfő reggeli elmebaj, amúgy is lehetett erre számítani már, előbb-utóbb ugye… Aztán rájöttem, hogy a fent említett bevásárló központban szuperhős-napok vannak.
Semmi pánik, csak egy átlagos hétfő reggel Pécsett…
Motívumok
Egy reklámújságban olvasom: „Mikulászacskó többféle motívummal”.
Talán húsvéti nyúl van rajta?! – gondolom elsőre, de nem (ennél jobb): Jégvarázs, Star Wars meg ilyenek. Hercegnők és Jedik!
Köszönjük, Disney!
Analógia
Így, hónap vége felé különös hasonlóságot vettem észre a pénzem és a Végtelen történetben olvasható Fantázia között: mindkettőből egyre kevesebb lesz.
Hozzászólások