Gondolataid elszállnak,
pár versed megmarad,
no, nem az örökkévalóságnak,
hisz csupán kevés barátodnak
és utódaidnak szántad,
vagy nekik sem, csupán önmagadnak.
Bár egykor te is akartál
jelet hagyni a világban,
ne bánkódj – nem sikerült,
hisz makacs kívülállóként
élted le hányatott életed.
Még diófát sem ültettél soha,
csupán néhány gondolatcsíra,
azokban bízol, kihajthatnak
s talán gyümölcsöt hoznak.
Örökkévaló álmod közeledtével
szorosabbra fűzöd lelked
töredezett páncélját,
hogy megvívd utolsó csatád.
Felkészültél, vígan nevetsz,
jó ideje szorongás nélkül
engedheted meg magadnak
a szókimondás luxusát.
Árnyékod már erősebb, mint önmagad,
készülj fel hát, közeleg az éj.
Hozzászólások