Rájátszás után a címvédő norvég Magnus Carlsen lett a sakkvilágbajnok, miután a New York-i páros mérkőzés szerdai rapidjátszmáiban 3-1-re legyőzte kihívóját, az orosz Szergej Karjakint.
A klasszikus időbeosztású tizenkét parti után 6:6 volt az állás. E sorok írója emlékszik arra amikor ilyen esetben a korábbi világbajnok maradt a trónon. A jelenlegi szabály rapid játszmákat ír elő. Nézzük, hogy alakultak a normál játszmák!
A nyolcadik játszmában Karjakin, a tizedikben Carlsen győzött, a másik tíz parti döntetlent hozott. Szerdán négy rapid játszmára került sor 25-25 perc gondolkodási idővel és 10-10 másodperc többletidővel lépésenként.
Az első rapid partiban Carlsen sötéttel még beérte békés döntetlennel. A másodikban egyértelműen túljátszotta az ellenfelét, a végjátékban futópárja volt Karjakin bástyájával szemben, s bár az elemzőprogramok többször is „forszirt” mattot mutattak, a norvég nagymester időzavarban nem találta meg a pontos folytatást, s a kihívója végül bravúros lépéssel döntetlenre mentette a meccset.
A csalódás nem viselte meg a világbajnokot, harmadik nekifutásra a sötéttel is nyerésre játszott, szép gyalogáldozat után behatolt Karjakin védelme mögé, elég volt egyetlen hiba, és nyert.
A negyedik partiban az orosz sakkozónak sötéttel kellett volna javítania. Elkeseredetten próbálkozott, de nem játszott meggyőzően. Carlsen stílszerűen tett pontot a páros mérkőzés végére, vezéráldozattal készítette elő a mattot. Ezzel a ráadást 3-1-re, a vb-döntőt 9-7 re nyerte meg.
A korábbi világbajnok, Garri Kaszparov így jellemezte a döntőt: „Hiányos felkészülésével Magnus Carlsen felbosszantotta Caissát (a sakkozás istennője), de nem annyira, hogy Szergej Karjakin ölébe vetette volna magát.”
A döntőnek magyar szereplője is volt – a hivatalos szakkommentátor Polgár Judit, a magyar sakk férfi válogatott kapitánya, kétszeres olimpiai bajnok személyében.
A mintegy 300 millió forintos összdíjból a győztes 55%-ot, a vesztes 45%-ot kapott.
Carlsen az utolsó versenynapon ünnepelte 26. születésnapját.
Hozzászólások