Felvette a népzene Kodály-módszer szerinti megőrzését az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az ENSZ-szervezet Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága Addisz-Abebában folyó tanácskozásán. A Kodály-módszer a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe került, ahova azokat a modellértékű módszereket veszi fel testület, amelyeket nemzetközi szinten is terjesztésre érdemesnek, jó példának tart.
Kodály Zoltán gyerekek között
(A kép forrása: Magyar Kodály Társaság)
Az UNESCO indoklása szerint az elmúlt évszázadban a hagyományos népzene megőrzésének Kodály-módszere segítette a helyi hagyományok átadását, terjesztését és dokumentálását Magyarországon és a külföldi közösségekben. A Kodály Zoltán zeneszerző, -pedagógus és -kutató által kigondolt, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott módszer elősegíti, hogy a hagyományos népzene hozzáférhetővé váljon mindenki számára a közoktatásban és a civil szervezetek által, fejleszti a zenei készséget, az érintett közösségeket bátorítja a zene mindennapos használatára. Elősegíti a kutatás, oktatás, közösségi kultúra és a zeneművek együttélését, az összes zenei hagyomány tiszteletben tartását. A módszert 1945-ben illesztették bele az iskolai tananyagba. Az UNESCO elismerve Kodály Zoltán etnomuzikológiai, zenepedagógia és zeneszerzői munkásságát a 2017-es évet kiemelt Kodály-évfordulónak szenteli.
Lapunk Kovács Attila Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő, pécsi zenei helytörténésztől megtudta: a Kodály-módszernek van egy jelentős pécsi vonatkozása, ugyanis a városból indult világhódító útjára, lévén, hogy itt hirdette meg nagy nyilvánosság előtt a Mester a Pécsi Nemzeti Színházban 1945. november 19-én tartott „A magyar zenei nevelés” című előadásában, melyben „akár a fővárost megelőző” … „pécsi úttörésről” beszélt. A beszéd egyébként megjelent a Csorba Győző által szerkesztett Ív című folyóirat 1946-os első (és sajnos egyetlen) számában, melyet idén reprintben megjelentetett a Csorba Győző Társaság, a költő születésének idei centenáriuma alkalmából. Kovács Attila elmondta, nagyon sok pécsi és baranyai zenész tett sokat életművével, eddigi pályafutásával a Kodály-módszer hazai és nemzetközi elismertetéséért: Agócsy László, Antal György, Nyolczas Ipoly, Tóth Ferenc, Tillai Aurél, Dobos László, Ivasivka Mátyás, dr. Várnai Ferenc, Dobák Pál, Kertész Attila, dr. Szabó Szabolcs, Nagy Ernő, dr. Lakner Tamás, Kamp Salamon, Kunváriné Okos Ilona, Tillainé Merácz Ágnes, ifjabb Dobos László, Kutnyánszky Csaba, Schóber Tamás, Bontovicsné Rába Mária, Makráné Kónya Melinda, dr.Hoppál Péter és az őket követő tanítványok. Áldozatos munkájukról – közvetve, vagy konkrétan megnevezve is – Kodály Zoltánné Péczely Sarolta is elismeréssel szólt egy vele 2000-ben Kovács Attila által készített rádióinterjúban.
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény célja szerint a védőintézkedések részeként a részes állam azonosítja és nyilvántartja a területén található szellemi kulturális örökségelemeket. Ennek megvalósítása érdekében a kultúráért felelős miniszter felhívása alapján a Magyarországon élő közösségek, csoportok vagy egyének a saját szellemi kulturális örökségükként elismert elemeket javasolhatnak felvenni a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A nemzeti jegyzéken szereplő szellemi örökségelemek közül választják ki azt vagy azokat, amelyet vagy amelyeket Magyarország az UNESCO reprezentatív listájára évente egy alkalommal felterjeszthet.
A Szellemi Kulturális Örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Busójárás Mohácson – Maszkos farsangvégi télűző (felvétel ideje: 2009); táncház-módszer (2011); matyó népművészet (2012); solymászat, az élő emberi örökségelem. A solymászat 2010-ben 11 ország felterjesztéseként került fel a UNESCO reprezentatív listára, amelyhez 2012-ben további két ország – köztük Ausztria és Magyarország – csatlakozott.
Hozzászólások