Szentei András | Óda a szeméttelephez

Szépirodalom - vers

Óda a szeméttelephez

Mit más kidobott
önzetlenül öleled kezeddel át,
konzervdobozban őrzöd
a rothadó hús szagát.

Repedt hűtőd nem
zár már jéghegyeket,
mégis társai mellé
féltve beteszed.

Gondoskodsz róla, neki,
s mindenki másnak,
csenddel teli szép évekről,
míg mások sírgödröket ásnak,

Te megmutatod
mindenkinek, hadd
lássa a világ
hol követett el hibát.

Mi más ez, mint
feltétlen szeretet, ó
taníts meg rá! Hadd
öleljem át rothadó hússzeletek

Által körülvett
dobogó szív zaját!
S egyszerre zárja ránk
kulcsát a teleped.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Óda a szeméttelephez”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés