2016. december 19-én mutatta be a Pécsi Harmadik Színház a Kulcskeresők című drámát. Örkény István e műve talán kissé alulreprezentált, sőt, nem túlzás azt mondani: alulértékelt, legalábbis a színházi bemutatóinak számát és a róluk készült kritikákat, valamint a színdarab-ismertető könyvekben való megjelenéseket tekintve.
A mű keletkezésének korában a bezártság-élmény a magyar valóság része volt, rajtunk kívül álló világpolitikai okok miatt. Az idő múlásával, a rendszerváltás bekövetkeztével úgy tűnt, hogy a darab végképp elveszti aktualitását, és sok más, akkoriban jelentős művel együtt ez is eltűnik a színpadokról, úgy mint például a Rozsdatemető, vagy a Döglött aknák; a ritka kivételektől eltekintve csupán a könyvtárak polcain kap elhelyezést, és egy-egy színház- vagy irodalomtörténet iránt érdeklődő olvasó számára lesz érdekes.
A Kulcskeresők az 1970-es években villant egyet – jóval halványabbat, mint a folyamatosan töretlen népszerűségnek örvendő Tóték, vagy a Macskajáték. Az igazi áttörést az sem hozta meg számára, hogy a kor legnagyobb színészeivel mutatták be, többek között Törőcsik Mari, Őze Lajos szereplésével, Székely Gábor, vagy Major Tamás rendezésében.
Aztán fordult egyet a kerék, és miközben a mű maradt változatlan, bekúszott alá egy olyan világ, ami hirtelen fellobbantotta a fényét. De még mennyire! Félelmetes élmény megtapasztalni azt, ahogyan egy 1975-ben keletkezett mű 41 évvel később, 2016-ban életre kel, hiszen nem az történik, hogy a mai kor jelenségeiről írnak most egy drámát, amit a nézők bólogatva, elismerő összekacsintással nyugtáznak, hanem épp fordítva zajlik minden: a dráma rég készen van, a tükörben már ott van a kép, és előtte hirtelen megjelenik élőben mindaz, ami a képen látható – maga a kőkemény valóság!
Az ember egyik szeme nevet, mert úgymond lett egy élő drámánk, a másik pedig sír, mert annak, hogy a dráma életre keljen, az volt a feltétele, hogy bekövetkezzen mindaz, amit megtapasztalunk manapság a mindennapjainkban. Önálló, kritikus gondolkodásra és cselekvésre képtelen emberek, akik az egyes hangadók vagy a „tömeg” akaratának megfelelően változtatják meg véleményüket, részegen fetrengenek előttünk, és gúnyt űznek az egyetlen józanul gondolkodó, a helyzetet tisztán látó figurából. A Cseresznyéskert Lopahinja ködlik elő a távolból a tönk szélére került, ám mégis a dicső múlton merengő, örökké tartónak vélt nagyságuk álomvilágában tobzódó, majd végül lecsúszó „urak” között.
Vincze János zseniális ötlete volt elővenni a darabot, és megrendezni; kiválasztani azokat a színészeket, akik Pécsett jelenleg nagy valószínűséggel a legalkalmasabbak a hét, teljesen különböző személyiségű figura eljátszására. A 2016-os év pécsi színházi életének méltó zárása ez a premier!
Jelenet az előadásból
Fotó: Tóth László – Pécsi Harmadik Színház
Kulcskeresők
Pécsi Harmadik Színház
Szereplők:
Fóris – László Csaba
Nelli – Bacskó Tünde
Katinka – Tamás Éva
Benedek – Stenczer Béla
Erika – Füsti Molnár Éva
Bolyongó – Götz Attila
Bodó – Vidákovics Szláven
Rendező:
Vincze János
Hozzászólások