Új gondolataim
zöldellő vetésében
téblábolok,
alig sarjadnak ki,
türelmetlenül
sarlót fogok rájuk.
Ám zsengéim
nem állnak el,
hamar megromolnak,
lemállik róluk
minden cifraság.
Hamis minden szókép,
szivárvány, délibáb
autók, utak, terek,
unkák és csermelyek
rendre porba hullnak.
Csupán a csend motoz
bennem, míg várom,
mikor érik be valóban,
egy újabb vetés
s hogy megnyugodjak,
mikor jössz hozzám,
mikor hajthatom
újra öledbe fejem.
Hozzászólások