Talpam a hóban, csikorgón járok,
fehér kabátos házakban álmok.
Csordul a jégcsap megáll az útja,
nem mozdul semmi, emlékek kútja.
Leheletpára játszik a széllel,
gallérja fényes, lebben az útja.
Hósipkájukban ülnek a házak,
várnak a sorban, fáznak a lábak.
Csendje csikordul lábnyom a hóban,
károg a varjú, nem tudja, hol van.
Leheletpára bajuszon, sálon,
hózuhatag ül fehér kabáton.
Gesztenyeárus mereng a képen,
gesztenyeillat selymét elérem.
Állnak a lábak, fáznak a sorban.
Eloldalognék: … majd eszem holnap.
Hozzászólások