Mára az összegyűjtött régi levek
olyan magányosak,
elfeledettek lettek;
volt, mikor a nap tőlük izzott,
várakozásom perce értük remegett
beivódtak a tudat forgatagába;
azóta szorgalmasan rejtegetik
akkori életem könnyeit,
mosolyát, hevességem
meggondolatlan szavait, mozdulatát;
de a felidézés kopott filmkockáin
mintha mindvégig valaki más
játszaná szerepemet,
és a szinkron is alig érthető…
Hozzászólások