(anyámra emlékezve)
Mondd mit értél vele,
hogy olyanná neveltél,
amilyen te szerettél volna lenni?
Meghaltál s nem gyönyörködsz
a műben, mely vergődve itt maradt.
A Föld azóta számtalanszor fordult,
engem pedig nevetnek
a fénylő csillagok.
Sírnál, ha látnád,
mit tettél velem.
Nem lettem más,
mint régimódi könyvben
préselt virágok élhetetlen magja,
s ezen már változtatni nem lehet.
Hozzászólások