Hetedhéthatár | Madrid

Szépirodalom - vers

Madrid

 

éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém
köszöntésül a reggel;

 

viharfelhők hadát
elnyelte már a távol,
Te a szakadozott párafátyol
mögül varázslod elő
monumentális emlékeid,
világvárosi lüktetésed,
s a csipkedíszes paloták sorát;

 

tágra nyílt szemeim
belakod, mellém telepszik
délszaki derűd, illatod,
flamenco zenéd pörgő ritmusa,
s mint akit az ár elkapott
kapkodva lapozok sorsod
albumába, hagyom, rögzüljön
arcok, tekintetek varázsa
a pillanatba, amiért itt vagyok;

 

iramló idő ellen vajh’ lesz-e  erőm
képtáram becses képeit
időtlen értékkel még gazdagítani,
az ég tudhatja csak,
de látványaidnak új termet nyitok,
kijelölök egy ünnepnapot
mikor jó kedvem odalátogat.

 

Print Friendly

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Madrid”


  1. Köszönöm kedves Hetedhéthatár

    Hozzászóló: Koosán Ildikó | 2017. február 3., 08:57

Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook