Hetedhéthatár | Madrid

Szépirodalom - vers

Madrid

 

éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém
köszöntésül a reggel;

 

viharfelhők hadát
elnyelte már a távol,
Te a szakadozott párafátyol
mögül varázslod elő
monumentális emlékeid,
világvárosi lüktetésed,
s a csipkedíszes paloták sorát;

 

tágra nyílt szemeim
belakod, mellém telepszik
délszaki derűd, illatod,
flamenco zenéd pörgő ritmusa,
s mint akit az ár elkapott
kapkodva lapozok sorsod
albumába, hagyom, rögzüljön
arcok, tekintetek varázsa
a pillanatba, amiért itt vagyok;

 

iramló idő ellen vajh’ lesz-e  erőm
képtáram becses képeit
időtlen értékkel még gazdagítani,
az ég tudhatja csak,
de látványaidnak új termet nyitok,
kijelölök egy ünnepnapot
mikor jó kedvem odalátogat.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Madrid”


  1. Köszönöm kedves Hetedhéthatár

    Hozzászóló: Koosán Ildikó | 2017. február 3., 08:57

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások