éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém
köszöntésül a reggel;

viharfelhők hadát
elnyelte már a távol,
Te a szakadozott párafátyol
mögül varázslod elő
monumentális emlékeid,
világvárosi lüktetésed,
s a csipkedíszes paloták sorát;

tágra nyílt szemeim
belakod, mellém telepszik
délszaki derűd, illatod,
flamenco zenéd pörgő ritmusa,
s mint akit az ár elkapott
kapkodva lapozok sorsod
albumába, hagyom, rögzüljön
arcok, tekintetek varázsa
a pillanatba, amiért itt vagyok;

iramló idő ellen vajh’ lesz-e  erőm
képtáram becses képeit
időtlen értékkel még gazdagítani,
az ég tudhatja csak,
de látványaidnak új termet nyitok,
kijelölök egy ünnepnapot
mikor jó kedvem odalátogat.

Megosztás

Tweet