Mint korábban írtam egy a hangyákról szóló magyar találós kérdés kapcsolatairól – kiderült, hogy csak a horvátoknál (ráadásul náluk is csak hazánkban és a szomszédos Szlavóniában), valamint a Krakkó környéki lengyeleknél vannak párhuzamai.
A Magyar Néprajz V. (Népköltészet) kötetében, 1988-ban jelent meg Szóbeli rejtvények című összeállításom, ahol egy másik magyar találós meséről állapítottam meg, hogy csak lengyel nyelvű párhuzama ismeretes (248. lap).
Azóta egy újabb, kissé más megfogalmazású magyar szöveg is jelent meg a Maros-Torda megyei Kibédről (ma Románia):
Fiatal korában lehajtja a fejét,
Öreg korában fenntartja a fejét.
– Mák.
Előkerült egy hasonló jellegű bolgár találós mese is, mindössze egyszer jegyezték fel 1944-ben Délnyugat-Bulgáriában, Petricsben.
Magyar fordításban így hangzik:
Fiatal voltam, görbe voltam,
megvénültem, kiegyenesedtem.
– Páfrány.
Ezek után az érdekes összecsengések után lássunk néhány további lengyel találós mesét műfordításomban – ezek között is vannak olyanok, melyek nálunk is megfogalmazást nyertek, de rokonaik más népeknél is megtalálhatók.
Főzzed akár tiszta sóban,
A belseje mégis sótlan.
– Tojás.
Öregapám a tetőn áll,
Dohánya nincs, mégis pipál.
– Kémény.
Van egy furcsa állatom:
Tollas, de áll négy lábon.
– Az ágy.
Van egy furcsa állat,
Mindig sötétben ül,
Gyászruhában járkál,
És mély sírban üdül.
– A vakond.
Madzagból a lelke,
Lángoló a feje,
Birkából a teste.
– Faggyúgyertya.
Az erdőben egy lábon áll,
Hazafelé kosárban jár.
– Gomba.
Télen kemény, mint a jég,
Nyáron csepeg, mint a lép.
– Vaj.
Az vagyok én, aki vagyok,
Nem az vagyok, ami vagyok,
Ha az lennék, ami vagyok,
Nem lennék az, aki vagyok.
– Színész a király szerepében.
Nem varr, hiszen nem is tudna,
De a tűit mégis hordja.
– Sündisznó.
Nem ugat és nem is herreg,
De a házba be nem enged.
– Lakat.
Előbb, mint a hó, oly fehér,
Azután zöld minden levél,
Végül piros, akár a vér.
– Cseresznye.
Vidáman énekel egy vékonyka hársfa,
Ló a bárány belét a farkával húzza.
– A hegedű és a vonó.
Hozzászólások