Nagy Imre gyűjtése
Az Újság kiadása, 1928.
„A jó viccek százait azzal a boldog tudattal bocsátom megint útjukra, hogy mindenkinek használnak ebben a szomorú világban. Nem volna helyes cselekedet, ha megtartanám őket magamnak, miután én már jól kimulattam magam velük. Hadd menjenek, vidítsanak, kacagtassanak. Erős hitem, hogy az a könyv, amelyik ma mulattatni tud, rossz könyv nem lehet.”
Budapest, 1928 május havában.
A bölcs rabi
(válogatta és megosztja: Vasi Ferenc Zoltán 2015. májusától – Dr. Kálmán Szabolcs, Amerikát megjárt református lelkipásztor, egyetemi tanár adta könyvtárából 2008-ban)
56.
Két volt iskolatárs hosszú évek után találkoznak:
– Emlékszel a Blaura? Az ma már autón jár s alig megy gyalog.
– Olyan gazdag?
– Egy frászt, – soffőr.
57.
Egy kislány gyöngyvirágot árul az utcán. Arra megy egy dicsérdysta és megkérdi:
– Hogy a gyöngyvirág?
– Két pengő.
– Két pengő? Pfuj, te élelmiszerdrágító.
58.
Kohnné hazajön és egyenesen leánya szobájába megy.
– Na, megmondtad a Gézának, hogy többé nem szabad látnia?
– Igen.
– Na és ő?
Szó nélkül lecsavarta a villanyt!
59.
A koplalóművész jelentkezik a panoptikumtulajdonosnál és megkérdi:
– Mit fizet, ha magánál produkálom magam?
– Fizetni nem fizetek, – hangzik a válasz – de teljes ellátást kap.
60.
Móricka először van vidéken. Meglát egy tehenet.
– Mama, mi az?
– Tehén.
– És mi van a fején?
– Két szarv.
A tehén ebben a pillanatban elbőgi magát, mire Móricka:
– Mama, melyik szarván fújt most?
Hozzászólások