lekopik rólunk angyalok pora
szárnyaszegetten járunk
lábunk nyomán kavicsok gördülnek
port verünk fel merre szállunk
angyalszárnyunk nem is volt
hímporunk a virágé
repülni vágytunk de képességünk
csak bandukolásra szólt
virágok sincsenek levelek szállnak
szél fúj már osonni sem kell
világunk kitárul nézi az égbolt
táncunk a végtelenben
széteső atomok valcere ez
valaki összerak újra?
nincs már a valahol, néha sem lesz
a most pillanata dobol
ez hát az örökkévalóság
semmi nem múlik el már
egyszerre minden együtt a mostban
kitárult szétesett a világ
nem érzed nehéz vagy könnyű volna
nincs mihez hasonlítani
vagyok vagy ő van mind vagyunk
abban a pillanatban
jó lesz vagy rossz, tudhatatlan
oszlani sincs mód már akkor
hordalékainkkal együtt
fekszünk azon a napon
Hozzászólások