Sikó Ágnes festményeivel már több alkalommal volt lehetőségem találkozni. Több pécsi kiállítása megnyitóján jelen voltam és azt hiszem, elmondhatom, hogy mindig egy másik, újabb művészi oldalát ismerem meg. A mostani kiállítás egy tágabb körű kitekintésre ad lehetőséget: hazánk határait átlépve akár a hideg tajgákig vagy a szaharai homokdűnékig is elvezet fantáziája. Vagy netán utazásai során összegyűjtött emlékképeit festette le akvarelljeiben és vegyes technikájú képeiben? Ez is lehetséges.
A festőnő ekképp vall a kiállított képekről: „A mostani kiállításom egy válogatás 2002 és 2017 között készült képemből. A festmények a körülöttem levő világ és a belső világom kapcsolatát érzékeltetik. Áthatja a szakmai érdeklődésem és a szép szeretete a képeimet, azt lehet mondani, hogy a falakon a belső énem tárulkozik ki.”
Az alkotót pályáján még gyermekkorában Soltra Elemér indította el, de utána a tanári pályát választotta. Csak nyugdíjas korában tért vissza gyermekkori hobbijához, amikor is Dr. Pandur Józsefben talált támogatóra. Több csoportos és egyéni kiállításon szerepeltek művei Pécsett és kishazánk más városaiban is.
A Pécsi Vasutas Galériában február 11-én megnyitott kiállítás április 3-ig lesz megtekinthető.
Alább pedig a szavak helyett pár kép beszéljen Sikó Ágnes művészetéről.
Balatoni jégtúrolás
Esti fények a tundrán
Vihar előtt
Balatonfenyvesi tocsogó
Este a nádasban
Homokvihar
Virágzó tundra
Toszkána
Napraforgók
Virágcsokor
Hozzászólások