Csipkét tereget
az őszi bánat a fákra,
tócsát mereget
a szél a télikabátra.
Hárfák, hegedűk
hangja araszol az avaron.
Rétek szava szól,
szusszan a végzet, zakatol.
Reszket az erdő,
átutazóban a Nap már,
ágboga fázik,
foszlik a szürke ökörnyál.
Tél szava hallik,
félnek mind a zenészek,
Szívcsere kéne,
tavasszal tiszta az ének.
Ez a vers elsőként a Palócföld 2016/2. számában jelent meg.
Hozzászólások