A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett,
S a csöndből, ami tunyán heverészett,
Most esti forgatag, lármás sietség
Araszolt elő, pezsdítve az estét;
Éji szállását egy koldus kereste,
Kószált szélvédett szegletekre lesve,
Galambpár kukázott a szemét körül,
Pofon csattant véletlen – vétlenül;
Résnyire nyitott portálüvegfalak
Mögül lármával teli zenés hangulat
Izzadtságszaga, mint sör fölül a hab
Csordult az aszfaltra, s orron ragadt.
Szerelmeskedtek, káromkodott a pék,
A boltok zártak, csikordult a fék,
Amúgy a szokásos nyári este volt…
Ősz hajú anyókát egy öregúr karolt
Régen kimondott szó után kutatva,
De elméje rútul cserbenhagyta;
Mentek ráérőn, félig önfeledten,
Ahogy azon a hársvirágos esten
Mikor az ábránd részletekre bomlott,
És semmi, de semmi nem jelentett gondot.
Hozzászólások