Nagy ravasz a tavasz, ha úton ér téged,
Csábít, hódít, vakít, sugall reménységet.
Kézbe veszel villát, kapát, meg gereblyét,
Eltemeted a tél hervadt ereklyéjét.
Nagy ravasz a tavasz, Ki csábít fészkedből,
Csak hogy lélegezzél izgató szeléből.
Bemutatja neked a csillagos eget,
Az ébredő földet, éledő berkeket.
Nagy ravasz a tavasz, feltámasztja benned,
A szerelmi vágyat, simulkodó kedvet.
Neked pedig tetszik boldogságban élni,
Nem gondolsz te arra valaha cserélni.
Nagy ravasz a tavasz, elaltat, lenyűgöz,
Ellopja az eszed, csodákra ösztönöz.
Te meg hiszel benne, követed szellemét,
Azt gondolod, hogy ez örökre a tiéd.
Nagy ravasz a tavasz, meg aztán nagy táltos,
Elköszön ő tőled amíg te még álmodsz.
Kísérni fog téged ez a csalfa öröm,
Amíg a tél szele ismét újra köszön.
Hozzászólások