Addig kellett volna valakinek
rám találnia, míg a betegség,
kilátástalanság és a szorongás
fel nem zabálják a testemet.
Olyan leszek lassan, mint egy
rozzant kandeláber, amelyben
kétségbeesetten bár, de fennen,
a láng egyre csak lobog.
Szépirodalom - vers
A láng még lobog
Partnereink
Hozzászólások