Hetedhéthatár | Önkép – Szösszenetek Facebookon innen és túl

Szépirodalom - próza

Önkép – Szösszenetek Facebookon innen és túl

Grátisz (házi gondozói emlék)
Egy néni: Sanyikám, tudsz metszeni?
Én: Nem.
Egy néni: De fizetnék is érte.
Én: Nem ez a probléma, ingyen is ki tudom nyírni a fáidat.

 

Gyerekszáj
Mögöttem ül a buszon, anyukájának mesél:
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy… valami…
A fenti mondat a meseírói ars poeticám is lehetne: az „Egyszer volt, hol nem volt…” után mindig legyen VALAMI.

 

Generációk
Reggel a hideg miatt a vasútállomás várócsarnokában vártuk a buszt a gyerekekkel. Hátunk mögött plakát: „Lágerjárat” (Egy marhavagonban berendezett vándorkiállítás a gulágról.) Az egyik fiú odaáll a plakát elé és hosszan nézi, majd megjegyzi:
– Erről a plakátról lehagytak egy „S” betűt.
– Hogy-hogy?
– Hát, mert biztos SLÁGERjáratot akartak írni…
– Hmm…

 

Önkép
Ha a férfiember (én) egyik reggel elfelejt borotválkozni, akkor hajlamos egész nap úgy gondolni magára (büszkén borostát is simogat), hogy ő most egy Marlboro Man.
Egészen az első tükörig.

 

Az első mondat
Délutáni gondolatkísérlet: mi lett volna az első mondatom…
… Ha én fedezem fel Amerikát (a partraszállásnál): „Ne röhögjetek, inkább segítsetek fel!”
… A Déli-sark felfedezésénél: „Ez de messze van, még szerencse, hogy nem vagyok itt egyedül, ugye Béla? Béla?! BÉLAAA!!!!”
… Az Északi-sark felfedezésénél: „Itt merre van észak?!”
… Ha én hódítom meg elsőként a Mount Everestet: „Most hogy megyünk le?!”
… A Holdra szállásnál: „Nem igaz, ezek itt is itt vannak?! Sicc innen!”
… A Marsra szállásnál: „Na, bumm, és most?!”

 

Mosolyogj!
Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog – mondja a bölcselet, de én sokszor azt tapasztalom, hogy ha rámosolyogok a világra, az visszakérdez: mi a fenét vigyorogsz?!

 

Katasztrófaturizmus
Amikor én reggel belenézek a tükörbe, az részemről nem hiúság: szimpla katasztrófaturizmus.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Önkép – Szösszenetek Facebookon innen és túl”


  1. A “Grátisz”-ról nekem ez jut eszembe:

    Egy kis technikusi alap-(tovább)-képzés a szerdai szolgálat után
    – És hová volt csatlakoztatva?
    – Mi?
    – Hát a laptop. Mivel kötötted össze?
    – Hát a keverővel (remélem), de D folyton kihúzta. Mer’ zúgott. A laptopot meg ki kellett húznom a konnektorból, mert valami állítólag sípolt, de én esküszöm, nem hallottam, (abban a zajban a saját hangom sem hallottam), de kihúztam. A zúgást azt hallottam én is.
    – Jó, de mibe volt bedugva?
    – Hát a keverőbe…!
    – De nem úgy, mibe dugtad, földelésesbe, vagy simába?
    – ???
    (Az első válasz, ami eszembe jutott, annyira nem tetszett volna Jézusnak, inkább nem mondtam ki… )
    – Mit, a hálózati kábelt? Hát a konnektorba, mibe dugtam volna?
    – Jó, de melyikbe?
    – Mit tudom én! Amelyik a falban van! Ja, úgy, már értem! Nem az elosztóba, azt nem találtuk meg, mert Sanyi rápakolta a laptoptáskát…

    Hozzászóló: Stepper Mónika | 2017. május 20., 00:20

Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook