Grátisz (házi gondozói emlék)
Egy néni: Sanyikám, tudsz metszeni?
Én: Nem.
Egy néni: De fizetnék is érte.
Én: Nem ez a probléma, ingyen is ki tudom nyírni a fáidat.
Gyerekszáj
Mögöttem ül a buszon, anyukájának mesél:
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy… valami…
A fenti mondat a meseírói ars poeticám is lehetne: az „Egyszer volt, hol nem volt…” után mindig legyen VALAMI.
Generációk
Reggel a hideg miatt a vasútállomás várócsarnokában vártuk a buszt a gyerekekkel. Hátunk mögött plakát: „Lágerjárat” (Egy marhavagonban berendezett vándorkiállítás a gulágról.) Az egyik fiú odaáll a plakát elé és hosszan nézi, majd megjegyzi:
– Erről a plakátról lehagytak egy „S” betűt.
– Hogy-hogy?
– Hát, mert biztos SLÁGERjáratot akartak írni…
– Hmm…
Önkép
Ha a férfiember (én) egyik reggel elfelejt borotválkozni, akkor hajlamos egész nap úgy gondolni magára (büszkén borostát is simogat), hogy ő most egy Marlboro Man.
Egészen az első tükörig.
Az első mondat
Délutáni gondolatkísérlet: mi lett volna az első mondatom…
… Ha én fedezem fel Amerikát (a partraszállásnál): „Ne röhögjetek, inkább segítsetek fel!”
… A Déli-sark felfedezésénél: „Ez de messze van, még szerencse, hogy nem vagyok itt egyedül, ugye Béla? Béla?! BÉLAAA!!!!”
… Az Északi-sark felfedezésénél: „Itt merre van észak?!”
… Ha én hódítom meg elsőként a Mount Everestet: „Most hogy megyünk le?!”
… A Holdra szállásnál: „Nem igaz, ezek itt is itt vannak?! Sicc innen!”
… A Marsra szállásnál: „Na, bumm, és most?!”
Mosolyogj!
Mosolyogj a világra, és az visszamosolyog – mondja a bölcselet, de én sokszor azt tapasztalom, hogy ha rámosolyogok a világra, az visszakérdez: mi a fenét vigyorogsz?!
Katasztrófaturizmus
Amikor én reggel belenézek a tükörbe, az részemről nem hiúság: szimpla katasztrófaturizmus.
Hozzászólások