Rufus már napok óta bolyongott az erdőben. A rajtaütés, amit Bran Mak Morn piktjei ellen szerveztek a limesen túlra, csúfos kudarcot szenvedett. Azok a tetovált ördögök minden egyes kavicsot és bokrot ismertek a környéken, ráadásul a köd is segítette őket. A rómaiak kénytelenek voltak száron vezetni a hátasaikat, nehogy beleessenek valami láthatatlan gödörbe. Ezért észre sem vették, amikor hátvédjüket elpusztították a barbárok, néma csendben vágva át a legiósok torkát. Ha az egyik ló nem riad meg, talán mindnyájukkal végeznek észrevétlenül. Így viszont legalább néhányuknak megadatott, hogy harcban essenek el.
Galan dühös volt. Rábízták az elkóborolt rómaiak összefogdosását, és az egyik bevetette magát a Szürkésbe, a keleti part mentén. És igencsak kegyelhették az istenei, ha még mindig nem kapták el. Pedig könnyedén olvasták a nyomait, és néhány napja már azzal sem fárasztotta magát, hogy megpróbálja elásni az ürülékét. A pikt persze tudta, hogy itt legjobb esetben sem maradhat meg pár hétnél tovább, de akkor is ő akarta elkapni. A barbár rómait, aki hódítóként jött a földjeikre.
Rufus Pannoniából származott, így tapasztaltabb volt az erdőjárásban legióstársainál. Tudta, ennek köszönheti, hogy még él. És persze Sylvanusnak, akinek a hatalma még erre a távoli, idegen erdőre is kiterjedt. Érezte a fákban, érezte a kövekben és a tücskök ciripelésében. Szép erdő volt. De hiányzott neki a Birodalom kényelme, a civilizáció. A fél karját odaadta volna egy fürdőért. Remélte, idővel megunják az üldözését, és vissza tud osonni majd délre, a saját világába.
Galan komoran hallgatta a druida beszámolóját. A rómait idegen istene védi, lepelként borítva köré áldását. Csak véráldozattal törhetik meg a hatalmát. Komoly dilemma. Ölje meg egy emberét, cserébe a római haláláért? Másrészről viszont mindnyájan megszégyenülnének a törzs előtt, ha az idegen feje nélkül térnének vissza. Sóhajtva vágott egyenlő hosszúságúra tizenhárom faágat, majd az egyiket kettétörte, és visszatette a többi közé. A druida vette a kezébe, és mindenki kihúzta belőle a sorsát. Galan elsápadt. Neki jutott a rövid.
Rufus érezte, hogy valami változik. A szél szaga más lett, az árnyékok fenyegetővé váltak. A tücskök elhallgattak, néma csend borult rá. Megborzongott, és tudta, hogy már egy másik erdő jár a fák közt.
Hozzászólások