nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet
miközben azzal vagyunk elfoglalva
hogy eltagadjuk félelmeinket
hogy hazugság legtöbb mondatunk
hogy szégyelljük könnyeinket
mi veszteségeink láttán gyöngyözik
önsajnálatba burkolva lelkünket
hogy számolunk el e földi léttel
hogy nézhetünk unokáink szemébe
hogy építünk boldogabb otthont és hazát
melyben kézen fogva jár értelem és érzelem
beidegződéseink fogságából kitörni úgy tudunk
hogyha eldobjuk álarcunkat
hogyha megvalósítjuk álmunkat
hogyha felemeljük hangunkat
mindenkor egy élhetőbb világért
miért nem merünk új utakra lépni
sérült egónkat lelkünkből kitépni
révületben ringatózva telnek napjaink
Hozzászólások