Hetedhéthatár | Fényjel – XIX. századi dal

Szépirodalom - vers

Fényjel – XIX. századi dal

 

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül,
rügy-teli ágra, ha barka virágra
ébred az erdő, a bánat elül?
Hallani csöndben, lenge örömben
fürdik a tisztás, érik a dal,
zizzen a szárnya, száll a bogárka,
kortyol a fényből ki élni akar.
Perdül a szellő száraz avarral,
bókol a sárga téltemető,
látod-e mennyire új vidulás ez?
Kedvemen fényjel az életerő.

 

Print Friendly

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Fényjel – XIX. századi dal”


  1. Ez nagyon szép. Örömöt szerez olvasása.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2017. március 17., 08:29
  2. Kedves Katalin !
    Köszönöm megtisztelő figyelmedet
    és véleményedet.
    I.

    Hozzászóló: koosán Ildikó | 2017. március 17., 14:53

Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook