Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül,
rügy-teli ágra, ha barka virágra
ébred az erdő, a bánat elül?
Hallani csöndben, lenge örömben
fürdik a tisztás, érik a dal,
zizzen a szárnya, száll a bogárka,
kortyol a fényből ki élni akar.
Perdül a szellő száraz avarral,
bókol a sárga téltemető,
látod-e mennyire új vidulás ez?
Kedvemen fényjel az életerő.
Hozzászólások