Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart
fergeteg tánctól részegült a part.
Egy enyhe hullám karján ringatott
friss hajnalfényt kívántam akkor ott
de jó szerencsém egyre váratott,
hogy ébredésben lássam a napot.
A fősodorban elhagyott a jó
hánykolódtam, céltalan hajó…
Aki lehettem – akkor lettem én,
két gondolat közt megbúvó remény.
Hozzászólások