Titok • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Titok

 

Legszívesebben leszakítanék abból a felhőből egy darabkát. Abból a fodros szélűből, amelyik itt leng, épp a fejem fölött. Úgy képzelem, hasonló érzés lehet elvenni belőle, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy falatkát a szomszéd kislány vattacukrából. Mifelénk felhőcukornak is nevezték… Lecsíptem belőle egy picit és lassan semmivé vált a számban. Szépen foszlott. Volt ebben a foszlásban valami nemes elegancia. Lassan olvadt a nyelvemen, őrizgettem, amíg lehetett.

Ha kiszakítanék egy kis darabkát ebből a szép felhőből, még maradna belőle bőven. Nem okoznék kárt. A látvány ugyanolyan szép volna, tán még szebb is! … épp csak birtokolnék belőle egy csöppet. Én lennék az első felhőbirtokos. Persze, senkinek sem mondanám el, nem is mutatnám meg senkinek. Nem is beszélnék róla, mert erről csak hallgatni volna jó. Titkos felhőbirtok lenne és csak az enyém. Őrizgetném és örülnék neki.

Ha lenne egy kis darabka felhőm.

… amíg szerte nem foszlana.

Neked azért megmutatnám, mert Te tudsz titkot tartani.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS