Hetedhéthatár | Oszt

Szépirodalom - próza

Oszt

 

Reménykedtünk. Oszt jött a hír. Igaz nem hirdette a Mahir (tudod, feledésbe merült a szakmád, ma már nincsenek betűöntők), pedig számunkra ez ma (szomorú) hír. Gondolom sosem szántad plakátra, hirdetőoszlopra a képmásodat, nem akartál képviselő lenni. Viselje azt más, akinek vastagabb a bőre az arcán – szinte hallom a tréfás szójátékodat.

Balról másodikként, Bányai Tamás magyaráz a többieknek márciusban a pécsi Csinosban

Írod, orvoshoz mentél. Kellett ez neked? Gyanússá váltál, így hát átszűrtek és fennakadtál a szitán. Tán túl nagy falat voltál az egészségügynek. Nem tudott veled mit kezdeni, így hát kivetett. Életedben többször part-talan próbáltál levegőhöz jutni (hiszen szinte hal vagy) így inkább vízöntőként tiszta vizet öntöttél a pohárba.

Itt és a nagy vízen túl is otthon voltál. És tudod miben? A magyar nyelvben, amit több évtizedes távollét után is tökéletesen beszéltél. Sosem mondtad, hogy: „Do you know?”

A fél-elem a labanc gubanctól (oszt rák) úgy tűnik jogos volt, és a kemóka sem volt kis móka.

A mai orvosi tudomány vívmányaiból ennyire futotta. Most megpróbálok még pár mókás szót, vicces szócsavart belevinni írásomba, de bevallom, nehezemre esik. Gondolom, odafentről elnézően tekintesz le rám: „Ne bántsátok, jó gyerek. Próbálkozik-próbálkozik. Talán egyszer sikerülni is fog neki.”

Tudod mit Tamás? Ha fent vagy már az égi szerkesztőségben, keresd meg az öreg Szigit, vele majd eltréfálkozhattok, szójátékokkal múlathatjátok hátralévő időtöket.

P.S.  A Dreher pedig tényleg finom. Remélem Péter éberségét kijátszva sikerült átcsempészni pár hektóval! Koccintsatok egészségünkre!

 

Print Friendly

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Oszt”


  1. Napokig, sőt, eddig a pillanatig úgy gondoltam, Tamást is csak magamban gyászolom, ahogy teszem ezt már sajnos régóta és egyre többször kedves rokonokkal, barátokkal. A gyászt és fájdalmat magánügynek tekintem amit – a csendes részvétnyilvánításon kívül – nem osztok meg senkivel. Adrás írása azonban annyira magával ragadott, hogy meg kell mondanom mindenkinek:
    Igen! Így kell emlékezni, had’ legyek ennek én is részese.
    Tátrai S. Miklós

    Hozzászóló: Tátrai S. Miklós | 2017. április 8., 19:33
  2. Kedves Miklós!
    Mostanában, sajnos, egyre gyakrabban kell osztoznunk barátaink, ismerőseink emlékén.

    Hozzászóló: Bandi András | 2017. április 16., 08:46

Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook