Drágám, az igazán fontos dolgokat igazából nem láthatod.
Nem látod a törődést, mégis tapasztalod, egy mosolyban, egy egyszerű kérdésben, vagy egy kedves bókban is ott van. A tudat, hogy törődnek veled, része az életednek.
A megbecsülést is csak érzékeled. Mikor megdicsérnek, biztatnak, egyszerűen tudod, hogy valaki értékeli, amit teszel.
Vagy ott a szeretet. Nem látod, nem tapintod mégis fontos. Enélkül csak üres héj lenne a lélek. Talán ez az egyik legfontosabb… mégis kevesen élnek vele őszintén.
Számomra a te szereteted az, ami nélkül világom szürke masszává olvad. A gondolat, hogy egyszer mást is szerethetsz, elszomorít, belesajdul a szívem. Ezért teszem hát azt, amit teszek; virrasztok melletted, amikor beteg vagy, arcodat ezer csókkal borítom, mosolygok, ha boldognak látlak. Ez már nem szerelem, amit irántad érzek. A szerelem elmúlik, lángja elalszik, hamuvá lesz a szív panaszai közt, de szeretetem továbbra is napfénybe burkolja a közös perceket.
Értsd meg hát, ezért vagy olyan fontos nekem.
Hozzászólások