Hetedhéthatár | A mindenség közepén

Szépirodalom - vers

A mindenség közepén

 

Fölöttem a faágon egyre dalol a rigó,
zeng a madárdal, míg tovasietek,
lábam előtt a száraz avarban kicsiny
gyíkocska cikkan. Vigyázva lépek
a mindenség közepén, rá ne lépjek.
Egy szürke galamb egészen közel
szállt le hozzám, engedte, hogy szemébe
nézzek. Küszöbön a nyár, enyém itt
minden, ezer színével, illatával
a gyönyörű természet csak rám vár.

 

Print Friendly

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “A mindenség közepén”


  1. Az ember a természet részeként boldog.
    Szép megfogalmazása ennek a gondolatnak Börzsönyi Erika verse.

    Hozzászóló: Sógor Zsuzsanna | 2017. április 19., 06:53

Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook