Fölöttem a faágon egyre dalol a rigó,
zeng a madárdal, míg tovasietek,
lábam előtt a száraz avarban kicsiny
gyíkocska cikkan. Vigyázva lépek
a mindenség közepén, rá ne lépjek.
Egy szürke galamb egészen közel
szállt le hozzám, engedte, hogy szemébe
nézzek. Küszöbön a nyár, enyém itt
minden, ezer színével, illatával
a gyönyörű természet csak rám vár.
Hozzászólások