A roma holocaust 60. évfordulóján
Nemrégiben Pécs városa és lakossága új emlékművel lett gazdagabb. Október 26-án a Lánc utca előtti téren bensőséges ünnepség keretében avatták fel Horváth Zoltán Jenő mohácsi szobrász- és képzőművész szobrát, mely a baranyai romák elhurcolásának és megsemmisítésének 60. évfordulójára készült, emlékeztetőül. Ez az emlékmű – hazánkban elsőként, s eddig egyetlenként – utal arra, hogy a Kárpát-medencében élő kisebbségek közül a német fasizmus áldozatai között több tízezer roma is volt. Egyben utal arra is, hogy róluk csaknem a legutóbbi időkig mind a hivatal, mind az átlagpolgár megfeledkezett, s úgy tett, mintha a romákat valamiféle szerencse vagy véletlen megmentette volna az üldözésektől, a megpróbáltatásoktól, az értelmetlen haláltól. Jó, ha tudjuk, hogy a mai napig nincsenek megközelítően pontos adataink sem arról, hogy a haláltáborokban vagy az addig vezető úton hányan veszítették életüket közülük. Családok fájdalma ugyan utal valamiféle mérhetetlen nagy veszteségre, de a hivatalos statisztikák még ma, 60 évvel később sem tudják a pontos adatokat elősorolni.
Horváth Zoltán Jenő emlékoszlopa e bizonytalan számú baranyai romának állít emléket. A krematórium kéménye, amelyből a halálra ítéltek, de életükért küzdők keze emelkedik ki, csupán egy folyamatnak a végét jelzi. E jelképes kémény négy oldalán egy-egy mozzanatban elevenedik meg az odáig vezető út. A négy oldalt átfogó, de meg-megszakadó vasúti sín, a törött kerék, a kétségbeesett, remény nélküli gyermek jelzi azt a kilátástalanságot, melyben 60 évvel ezelőtt romák, magyarok, zsidók tízezrei éltek.
Az emlékművet – a gyász és az emlékezés oszlopát – annak a helynek közelében állították fel, ahonnan sok-tízezer férfi, nő, gyermek indult olyan útra, melyből nem volt visszatérés. Pedig ez az ország az ő országuk, a város az ő városuk, és a megye az ő megyéjük is volt – éppenúgy, mint bármelyik emberé, aki itt született, élt és dolgozott.
A szobor felállítása azért tölthet el örömmel minden jóérzésű embert, mert magában hordozza a másság megbecsülését és azt a tényt, hogy a holocaust után több mint fél évszázaddal magára talált és további kiutat keres az itt élő romák közössége.
E szobor egyben a megkülönböztetés elleni küzdelem, harc jelképe is. Hiszen e városban, e megyében számosan élnek olyan romák, akik ugyanazért a célért dolgoznak, boldogulni szeretnének, és szeretnék, ha előbbre jutna az a közösség (város, megye), melynek tagjai.
A szoboravatáson Göncz Kinga miniszter asszony mellett Kékes Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, majd Pécs város alpolgármestere: Horváth Zoltán mondta el köszöntését és köszönetét, hogy ébressze mindnyájunk lelkiismeretét.
Hozzászólások