Vízcseppekből gyöngysort fűz a délután,
hideg háztetőkön vonat füttyöget,
zakatolva selymek sóhaján fut át,
rebbenése ébreszt vágyat és tüzet.
Este kóricálna hegyek hűvösén,
begombolt kabátban hangtalan vacog,
kertünk rejtekében rigó lépdegél,
szélfútta lombok közt rejtve andalog.
Hóléptű éjszakán didereg a tó,
tavaszra kikelet két keze legyint,
muzsikája hűvös, mégis megkapó,
hajnalt hegedülve szerteszét tekint.
Zimankós zengéssel felhőt bodorít,
titkok mosolyával tavaszt igazít.
Hozzászólások