Fiókban rejtett fontos semmiségek;
Amit keresnék, épp azt nem találom,
A többi várhat sorára, hát várjon
A lom között, míg majd odaérek.
S felfedezem – a kincset így szokás –,
Felejtésem porát majd lefejtem
S felkiáltok: Nahát! De rég kerestem!
A fiók mélyén ím, félvak csillogás,
Ezüstlánc, egyszer anyámtól kaptam;
Meglepetés volt, biztosan tudom,
De, hogy miért, vagy milyen alkalom
Azzal lám, most is adós maradtam…
A rideg fém, mint két keze, melenget,
Transzcendens erő, hibája, semmi…
Akik szerettek, tudnak még szeretni:
Egy anya, és egy őszbefordult gyermek.
Hozzászólások