Mit ér a költő,
ha lantja már néma,
kinek fején
babérkoszorú helyett
mekis papírkorona
lehet csak dísz,
hiszen Parnasszusa
játszótéri homokdomb,
Pegazusa csupán
unokája megunt hintalova.
Verseire rég nem licitálnak,
nem citálják rímeit,
bronzba sem öntik,
legfeljebb néha
maga önti le magát
reszketeg kezével.
Szemében nem lobog már
Apollón szent tüze,
alig-alig parázslik,
nem kap lángra,
akárhogy szítja,
inkább könnyezik.
Éleslátása fenésre szorul,
elméje ki-kihagy
vagy zavaros képeket idéz
s füstös kávéházakban
versírás helyett mesél,
egyre csak mesél.

Megosztás

Tweet