Nyári délután ülök a fényben,
szellő sem rebben, úgy simul a
tájba minden, mint végtelen dallam.
Madarak suhanása a kék ég alatt.
Látszólag béke, bár inkább vihar
előttinek tűnik a csend. Talán majd
este, vihar hasítja ketté a most még
rezzenetlen, felhőtlen eget. Ülök a
fényben, nyugodt köröttem és bennem
minden, csak szívem rendetlen, tétova
dobbanásai jelzik néha a vihar eljövetelét.
Hozzászólások