Hetedhéthatár | El nem kötelezett művészet

Galéria

El nem kötelezett művészet

Marinko Sudac gyűjteménye

Az El nem kötelezett művészet – Marinko Sudac gyűjteménye az egykori Jugoszlávia nonkonformista művészeti közegeinek kialakulását mutatja be regionális kontextusban, Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával együtt vizsgálva. A Ludwig Múzeumban 2017. március 23. – június 25-ig megtekinthető kiállítás elsősorban a csoportos művészeti tevékenységekre, illetve azoknak a különböző közegekben betöltött szerepére fókuszál.

A Marco Scotini kurátor által összeállított tárlatot először a milánói FM Centro per l’Arte Contemporanea mutatta be 2016 őszén. Narratívájának alapját a koncepciójában az egyik legátfogóbb kelet-európai magángyűjtemény, a zágrábi Marinko Sudac-gyűjtemény adja, amely a műalkotások mellett teljes, történelmi jelentőségű archívumokat és dokumentációs anyagokat is tartalmaz. A gyűjtemény – amelyre egy kutatóintézet és számos nagy volumenű projekt is épül – célja, hogy felderítse a vasfüggönytől keletre, a Szovjetuniótól nyugatra elterülő országok radikális, avantgárd művészeti törekvéseit. A művek mellett számos korabeli dokumentum bemutatásával a kurátor célja az volt, hogy betekintést nyújtson a kiállított művészeti narratívák kialakulásába. A művészek gyakran médiumként használtak dokumentum jellegű anyagokat, amelyek így szorosan kötődnek az életművekhez, és segítenek megérteni a régió különböző részeit összekötő „láthatatlan hálózatot”.

A kurátori szemléletmód szerint a bemutatott anyag nem marginális epizódja a művészet történetének, nem értelmezhető pusztán a szovjet vagy a nyugati hatások termékeként. Az egykori Jugoszláviában Kelet és Nyugat együttállása a nyugati modernizmussal egyenértékű, autonóm művészeti nyelvet eredményezett. Lehetséges-e ezt a helyzetet a „szocialista modernizmus” egy sajátos példájaként értelmezni? Ha kétségbe vonjuk a hegemón művészettörténet kanonizációs mechanizmusait és az univerzalizmusról, semlegességről és esztétikai autonómiáról alkotott elképzeléseit, azzal a lokális modernizmusok sokaságát fedjük fel, amelyek geopolitikai kontextustól függően eltérőek lehetnek. Az egykori Jugoszlávia művészeti közegeinek újraolvasása során egy lényegi és megingathatatlan kulturális különbözőséggel szembesülünk.

Jugoszlávia elsőként ment szembe a sztálini doktrínával a kulturális politika terén, és már a háború utáni időszakban teret engedett az absztrakt művészetnek (Vojin Bakić, EXAT 51, Gorgona stb.). A konceptuális művészet is politikailag kritikussá vált, Zágrábon túl Ljubljanában, Belgrádban és Újvidéken is virágzott. Az OHO, a Hat szerző csoportja, a Bosch + Bosch, a Kôd csoport és a Verbumprogram kollektív művészeti gyakorlatainak középpontjában a városi intervenciók, a performanszok és a videók álltak. A régió számos művésze, köztük Sanja Iveković, Marina Abramović, Mladen Stilinovic, Goran Trbuljak, Tomislav Gotovac, Ladik Katalin, Vlado Martek és Radomir Damnjanović Damnjan nemzetközi elismerést érdemelt ki egyéni teljesítményével.

A kiállítás egyrészt összekapcsolja a jugoszláv művészeti közegeket Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország nonkonformista művészeti gyakorlataival és az olyan művészek munkásságával, mint Erdély Miklós, a Pécsi Műhely, Julius Koller, Stano Filko, Natalia LL és Andrzej Lachowitz; másrészt pedig olyan független művészeti helyszíneket térképez fel, amelyek hajtóerőként működtek a hivatalos művészeti diskurzusba beilleszkedni nem akaró művészcsoportok és egyéni kifejezésmódok kialakulásában.

A tárlat szinte egy időben kerül bemutatásra a Párhuzamos avantgárd. Pécsi Műhely 1968–1980 c. kiállítással. A két kiállítás kiegészíti egymást és egy tágabb, regionális kontextust teremtve mutatja be a pécsi művészcsoport tevékenységét is.

Kurátor: Marco Scottini
Kurátor asszisztens: Dorotea Fotivec
Koordinátor: Kálmán Borbála

 

Csernik Attila (BOSCH+BOSCH), Badtext-sorozat, 1972, fekete-fehér fotó, 477 x 978 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Aleksandar Srnec, KA-13, 1956, tempera, karton, 479 x 677 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Aleksandar Srnec, Plakátvázlat a Jugobeton Társaság hirdetőtáblájához / Ipari Vásár, 1952, tempera, kollázs, 223 x 426 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Boris Demur (Hat szerző csoportja), Ott (ETO), 1976, színezett papír, 358 x 303 cm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Hat szerző csoportja, Kiállítás-akció a zágrábi Köztársaság téren, 1975. október 25., 1975, fekete-fehér fotó, 90 x 141 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Julije Knifer, Meander, 1966, olaj, vászon, 486 x 673 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Stano Filko, Pink Tank, Remembering HAPPSOC (Rózsaszín tank – a HAPPSOC-ra emlékezve), 1968, fekete-fehér fotó, festék, 300 x 146 m © Marinko Sudac-gyűjtemény

Július Koller, Ping-Pong, J.K., 1970, fekete-fehér fotó, 178 x 161 mm, fotó: Milan Sirkovský © Marinko Sudac Collection

Szalma László (BOSCH+BOSCH), Hommage to Dada, 1972, kollázs, 470 x 323 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Tomislav Gotovac, Cím nélkül (Revü), 1965, kollázs, karton, 1253 x 853 mm © Marinko Sudac-gyűjtemény

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “El nem kötelezett művészet”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook