A karácsony előtti hetekben, különösen Mikuláskor nagy népszerűségnek örvendenek a mikulásvirágok. A növények az ünnep színeiben pompáznak, az adventi hangulat fontos kellékei. Elmondhatjuk, hogy a mikulásvirág igen kalandos utat járt be, míg őshazájából eljutott hozzánk. Az ünnepi növényhez egy kedves legenda is kapcsolódik. Ismerkedjünk meg közelebbről a mikulásvirággal!
Poinsettia fa Mexikóban (forrás: internet)
A kutyatejfélékhez tartozó dísznövény Közép-Amerikából, Mexikóból származik. A hegyvidéki területeken termeszthető növény az európai felfedezők előtt ott élő aztékok körében a tisztaság jelképének számított, így igen nagy becsben tartották. A természetes környezetében 3-4 méter magasságot is elérő növény vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek. Az európaiak megjelenését követően a katolikus vallásban is szerepet kapott: Jézus születésének ünnepén a körmeneteken használták a ferences rendi szerzetesek.
Mikulásvirág
Az Amerikai Egyesült Államokba Joel Robert Poinsett, az USA első mexikói nagykövete által jutott el a növény, 1825-ben. Angol elnevezését is róla kapta, Poinsettia néven vált közismertté. A huszadik század elején Kaliforniában kezdték termeszteni, nemesíteni. Európába az 1920-as években jutott el. Érdekes módon a hatvanas években még vágott virágként volt ismert, ma kizárólag cserepes növényként termesztik.
A mikulásvirágot nevezik még lángoló levélnek vagy a karácsonyi éjszaka virágának is. A legenda, mely ehhez a kedvelt karácsonyi növényhez kapcsolódik, szintén Mexikóból ered. A történetnek két változata ismert: az egyikben két gyermek, a kis Mária és öccse, Pablo szerepel, míg a másik történet hőse két unokatestvér, Pepita és Pedro. Bármi is a nevük, a történet így szól:
Élt valamikor egy testvérpár, akik nagyon szegények voltak. Egy kis faluban éltek, és még ételre is alig jutott pénzük. Amikor közeledett a karácsony, a faluban egymást érték a káprázatos mulatságok, fesztiválok és felvonulások. A vidámság önmagában is sok embert vonzott, de volt még ott egy nagy jászol is, melyet a falubeliek állítottak a templomban. A gyermekek meglátogatták a jászolban fekvő kis Jézust és ajándékot vittek neki. Maria és Pablo is szeretett volna valamit vinni a kis Jézusnak, de semmi pénzük nem volt ajándékra. Miközben a többi gyermek arról beszélgetett és vitatkozott, hogy vajon melyikük drága ajándéka tetszik majd jobban a kis Jézusnak, Maria és Pablo tudták, hogy nekik nincs pénzük ajándékra, és nincs semmijük, amivel megajándékozhatnák a jászolban fekvő kisdedet. Mégis, ők mindenképpen szerettek volna most az egyszer valami ajándékot adni a kis Jézusnak. Karácsony estéjén Maria és Pablo mindenki másnál korábban ment a templomba. Mivel nem volt semmijük amit ajándékba vihettek volna, ezért az út szélén növő virágokat, növényeket szedték csokorba, hogy azokkal díszítsék fel a bölcsőt. Mialatt a kis Jézus fekvőhelyét díszítgették, megérkezett a többi gyerek is. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, mikor a másikat gúnyolják. Maria és Pablo szemében a szégyen és a tehetetlenség könnyei gyülekeztek, mikor hirtelen csoda történt. Az útszéli gazok ragyogó vörös szirmú, csillagformájú virágokká változtak, melyek olyan szépségesek voltak, hogy mindenki elámult rajtuk. Ekkor mindenki megértette, hogy a szeretet ajándéka volt a legszebb, és a legkedvesebb Jézus szemében. Szebb és kedvesebb, mint a drága, pénzért vett ajándékok. Azóta a Poinsettia virágai lettek a legnépszerűbb karácsonyi díszek szerte a világon.
Hozzászólások