Hetedhéthatár | Nevet a század – 4.

Humor

Nevet a század – 4.

Buzdítás

A tábori lelkész a csata előtt helytállásra és bátorságra buzdította a katonákat.
– Legyetek méltóak dicső őseitekhez, s ne rettegjetek a haláltól sem. Mert bizony mondom nektek, kik a vitézség mezején esnek el, fejedelmi lakomában lesz részük odafönt a mennyekben.
A katonák rohamra indultak, egyedül a pap nem mozdult.
– Tisztelendő uram, ön nem jön velünk a mennyei lakomára? – kérdezte az egyik katona.
– Nem mehetek, fiam, ma böjtölök.

 

Kis módosítás

– Mit szól, szerkesztő úr, az új írásomhoz? – kérdezte a százados, aki mellesleg az írásművészetben is jeleskedett.
– Az utolsó fejezetben a regény valamennyi szereplője felrobban.
– Hm… hm… – vakarta a fejét a szerkesztő. – Mondja csak, nem lehetne ezt az epizódot az első fejezet elejére tenni?

 

Nem várt hatás

Az idős ezredes szabad idejében szobrászattal is foglalkozott. Egy alkalommal büszkén mutogatta művészismerősének a villája udvarán felállított Mars-szobrot és megkérdezte:
– Milyen érzelmeket kelt önben a Mars-szobrom?
– Vallásos érzelmeket.
– Hogy értsem ezt?! – csodálkozott az ezredes.
– Ahányszor csak látom a szobrot, mindig kérem a gondviselést, hogy bocsásson meg önnek, amiért ilyen nagy darab márványt tönkretett.

 

Lejegyezte: Vasi Ferenc Zoltán

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Nevet a század – 4.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások