Hetedhéthatár | borsógyöngyök

Szépirodalom - vers

borsógyöngyök

 

most is csak kapirgáltam az ételt
játszottam ahogy szeretek
a villa tűhegyeire tűztem a zöld borsószemeket
négyet fűztem fel
kár hogy nem hosszabb a villa ága
fura gyöngysor kissé csálé borsóvégzet
csúfondárosan nevettek a répák mint kivégzésen a kárörvendők
ők megúszták
a szomszédnő hangja felkorbácsolta a rémületet
ijedt üvöltése félelmetesebb volt a borsó félelménél
minden félelemnél félelmetesebb hang volt
kiszakadt belőle a rettegés beleremegtek az ablakok
kiáltása zsigereiből ömlött elárasztva a lakótelep közönyét
vörösben izzott a kétségbeesés
bíbor tajtékokat vetett az utcakőre
utána csend
minden csendnél csendebb
majd a sziréna
a mentő
süvöltő sírás
anyasírás
nem szeretem a borsógyöngyöket
a répára nem haragszom

*Első közlés – Litera-Túra Művészeti Folyóirat

 

Print Friendly

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “borsógyöngyök”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook