Út a jövőbe • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Út a jövőbe

 

Egyben az eddigi termés!
Összesöpörve, elmenekítve
mind a trezorba:
fémbe, papírba, úgy ahogy illik;
háttérerő nélkül tervezni manapság
aligha lehetne;
Vurstlit ép eszű nem épít,
számozott utcákra költeni kár,
Aréna kell, s leszállópályák
fel a tetőkre,
várja a nép, digitális útjelzőkkel akár;
ott üdvös élni – mondják –,
hol az időt is koordinált láncreakció vezényli,
s önműködően töltődik
rendszabályokkal az ész;
kezdete óta, nem volt ily fejlődőképes
ez a város;
holdbéli utakat hirdetnek
leárazottan maholnap
közkedvelt űrkomp-bérbeadással,
csillagközi offshore cégalapítást,
s panorámás űrtelket városlakóknak…
Ó Városom! futurisztikus képeket
vetít a múltad elébünk:
víziók gyötörnek, biztass, hogy mégsem…

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS