Ó, mennyi emlék…!
Zöld erdő árnyán
sétáltunk nemrég…
Egy pillanat csak,
vagy nyolcvan éve,
még gyerek voltam,
de ennek vége.
Gombát kerestünk,
Én is találtam…
Látom, őzláb van
a kosárkámban.
Apám nevetgél.
Már alig várta,
gombát találjon
picike lánya.
Hol ez az erdő,
az első gomba…
hol porlad, merre
apácskám sírja.
Hozzászólások