mézízű gyermekkorunk
emlék csupán
ma már
időről időre
keserédes nyalókát
kínál csak sorsunk
ezt szopogatjuk
elfojtott vágyaink mellé
seszín légvárainkra
enyhítő körülmény nincsen
az ízesebb nyalóka
mindig másoké
hiába ágálunk
hogy bennünket
rossz dobozba zártak
kitörni innen reménytelen
Hozzászólások