Dialógus • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Dialógus

Telefonbeszélgetés töredék

 

Férfi: Akkor most mennék hozzád, ha nem bánod.

Nő: Mit mondtál? Lehet, nem jól értettem a mondatot.

F: Azt mondtam az imént, hogy mennék hozzád.

N: Mikor akarsz jönni?

F: Mondtam, hogy most!

N: Mégis, hogy jutott eszedbe?

F: Majd elmondom..

N: Ne hülyéskedj velem! Tényleg jönni akarsz?

F: Becsszó menni akarok, nagyon menni.

N: De beindultál hirtelen!

F: Be bizony! Semmi és senki nem tántoríthat el szándékomtól rajtad kívül. Mehetek?

N: Hosszú évtizedekig meg sem nyikkantál, most meg ennyire sürgős a dolog. Bárcsak előbb hívtál volna!

F: Nem állt módomban… Hogy miért, majd elmesélem. Mehetek? Nincs sok időm, mielőbb indulnék!

N: Jobb lenne ha holnap jönnél. Rendbe kell magam szedni. Fodrászhoz is bejelentkezek.

F: Nem fontos, olyannak akarlak látni, amilyen most vagy!

N: Megrettensz a látványtól.

F: Gondolod én nem amortizálódtam ennyi idő alatt?

N: De mégis, miért ez a hirtelen jöhetnék?

F: Hogy beszélgessünk végre, magunkról meg a világ dolgairól.

N: Miért éppen velem akarsz diskurálni?

F: Nem emlékszel milyen jót és sokat beszélgettünk egyszer? Azóta sem volt ilyen élményben részem, soha senkivel.

N: Beszélhettél volna jóval előbb is.

F: Igen, igazad van, de féltem.

N: Te féltél? Nem is tudom elképzelni, hogy ilyen határozott ember is képes félni.

F: Magamtól féltem leginkább, hogy elkövetek valami jóvátehetetlent magunk ellen, meg a család ellen.

N: Mi történt? Most már nem követhetsz el bűnt senki ellen?

F: Már nem, hidd el, már nyugodtan találkozhatunk és beszélgethetünk kedvünkre, annyit és ameddig akarunk. Az idő megoldotta a problémát.

N: Milyen problémáról beszélsz te?

F: Hogy szentségtörés és bűntudat nélkül találkozzak és lehessek veled ezután.

N: Hogy érted?

F: Vége a kísértésnek, nem csalok, nem csalunk meg együttlétünkben senkit.

N: Miféle kísértésről beszélsz?

F: Nincs többé kísértés, tisztán lehetek veled, elvesztettem a férfierőmet.

N: Régen vártalak, vártam, mint a mesében a szabadításra váró királykisasszonyok. Szenvedtem…

F: Nem volt könnyebb nekem sem, a hitvesi kötelességet teljesíteni, miközben csak az egyetlen, elérhetetlenre gondolok. Majd élőben az életről, rendben?

N: Várlak, nem lehet ellenvetésem.

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS