Hetedhéthatár | versmunkás monológ

Szépirodalom - vers

versmunkás monológ

 

magam építem magamat magamnak
hogy munkámat befejezem-e valaha
nem tudom
könnyedebb és súlyosabb témákból építkezem
habarcsom betűk keverékéből áll
álombéli hajlékom homlokzatán
versekből képzek bordűrt
falazókanalam lúdtoll is lehetne
de nincs nekem
csak
pucér libákkal találkozom
hűtőpulti ravatalukon
múzsám rest kissé
rezignáltan dolgozik kezem alá
így
sosem lesz belőlem modern Sztahanov
mai költőként lélektelen laptopomon
toldozgatom rozoga egomat
önnön zsenialitásom pusztító tüzénél
ápolgatom elgémberedett lelkemet

 

Print Friendly

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “versmunkás monológ”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook