Paulo Coelho, mint sok más megjelent könyvében, ismét egy hölgy nevében egyes szám első személyben építi fel a történetet. Mata Hari táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli élete.
Mata Harri kora legkívánatosabb nője volt. Csodálatos és titokzatos életét tárja elénk, a híres egzotikus táncosét, aki azzal sokkolta és kápráztatta el közönségét, hogy ledobta ruháit a színpadon: aki bizalmasa és kurtizánja volt a kor leggazdagabb és leghatalmasabb férfijainak. A rejtélyes múltú dívának – akit a párizsi arisztokrata hölgyek féltékenysége és irigysége kísért – volt bátorsága kitörni a huszadik század elején uralkodó, nőket megbéklyózó provinciális kötelékéből.
Kedvcsinálónak részlet a könyvből.
„A zongorák valójában soha nem tudnak elhangolódni. Az igazi bűn nem az, amit tanítottak nekünk.. Az igazi Bűn az, ha távol élünk az abszolút harmóniától. Ez sokkal nagyobb dolog, mint a mindennapi igazságaink vagy hazugságaink. Odafordultam hozzá, és gyengéden megkértem, hogy menjen ki, mert szeretnék öltözni. És azt mondtam:
– A bűnt nem Isten teremtette, hanem mi magunk, amikor megpróbáltuk relatívvá alakítani. Már nem az egészet láttuk, csak egy-egy részét, és ez tele van bűnnel szabályokkal, jók és rosszak küzdelmével, és mindkét oldal azt hiszi, hogy neki van igaza.”
Paulo Coelho könyvei 160 országban 81 nyelven 220millió példányban jelentek meg.
Nosztalgiával emlékszem vissza 2005-ben Budapesten a Gellért Szállóban történt találkozásunkra, ahol a brazil és magyar nyelvről és Attila király magyar történelemben betöltött szerepéről beszélgettünk.
Hozzászólások