Olyan sötét, borús az én világom,
hol gondolat csak zárt körben forog.
Már minden új versem búsan borong,
mert az idő lejártát félve várom.
Kinn Nap ragyog, s tán vígak még a kertek,
kereshetnék még szép emlékeket,
de minden múlt kép fázósan remeg,
közöttük csak beteg rímek hevernek.
Hiába már az ének! Én ne tudnám?
Egy csepp vagyok, s az élet nagy folyó,
mely elnyel mindent, akár rossz, s ha jó.
Irányt vesztettem rég a vágyak útján.
Hozzászólások