1.
„Ősszel születtem én: tavasz leend,
mikor rám esteledik …”
Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról.
Imolay Lenkey István által szerkesztett művészet és irodalom népszerűsítő kiadványokról, bibliográfiákról már több alkalommal beszámoltunk korábbi lapszámainkban. Szisztematikusan épülő, gazdagodó életművében eddig is kiemelkedő szerepet kapott Tompa Mihály munkásságának kutatása, méltatása. Közérdekű tevékenységének minden bizonnyal legkiemelkedőbb eredménye ez a terjedelmes bibliográfia.
A kiadvány bevezetőjében Zsuponyóné Ujváry Mária a Gömöri Múlt és Jelen kiadványsorozat (amelynek VI. köteteként látott napvilágot e bibliográfia) szerkesztője méltatja röviden a szerző érdemeit, azt, hogy a mű nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Tompa Mihály az irodalmi kánonba elfoglalja a megfelelő helyét.
É. Kovács László, a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület (a kiadó) alapító elnöke ajánló soraiban szintén a lelkipásztor–költő sokszor elhallgatásra ítélt munkásságának újra felfedezésére tett törekvésekről ír. Örömmel olvastuk, hogy – kiadói, közművelődési tevékenységével – mit tett eddig az Egyesület.
Ezt követően Tompa Mihály életrajzának, munkásságának legfontosabb mozzanatait idézi fel (a szó szoros értelmében, hiszen számos esetben idéz a költeményekből) Sándorné Gyurcsik Erika tanulmánya. A szerző – önálló részben, afféle kisebb függelékként – a költő korábbi méltatóitól vett idézetekkel egészíti ki Írását. A bibliográfiai rész előtt olvashatjuk még Imolay Lenkey István szerkesztői jegyzeteit, amelyben a módszertani kérdések mellett, részletesen szól a kötet egyes fejezeteiről, s arról, hogy az anyaggyűjtést nem fejezte be.
A bibliográfia első részében Tompa Mihály megjelent műveit írja le időrendben, a róluk szóló ismertetésekkel, és az újabb kiadásokkal. Ezt követi a napilapokban, folyóiratokban, majd különböző antológiákban, naptárakban megjelent írásairól készült összeállítás. Mindemellett az anyaggyűjtés kiterjed a hangzó anyagok, a lexikonok feldolgozására is. Tompa Mihályról megjelent művek, szakdolgozatok, irodalomtörténetekben a róla megjelent részek feltárása a következő fejezetek tárgya (ez utóbbi hatalmas munkát jelenthetett, hiszen számtalan irodalomtörténeti művet, tanulmánykötetet kellett átnézni, meg is lett az eredménye). A leggazdagabb fejezete e műnek a napi- és hetilapokban, folyóiratokban az íróról szóló írások bemutatása, mintegy 1300 tétel a szerzők betűrendjében, számos esetben annotációval, vagy akár kisebb bibliográfiával. A költőnek ajánlott, róla írt versek, szépprózai írások, zenei vonatkozású dokumentumok után ikonográfia következik: először a köztéri munkákról szóló irodalom, majd a művek (festmények, grafikák, szobrok, érmek, plakettek stb.) pontos leírása (számos közülük a szerző gyűjteményéből), az OSZK, a PIM stb. gyűjteményében lévő dokumentumokat is feldolgozta, s szinte minden esetben jegyzetekkel is ellátta. A következőkben már csak a további fejezetek címeit soroljuk fel: kisnyomtatványok, képeslapok, tanítási segédletek, tankönyvek, intézmények, szervezetek, betegségéről, álnevei.
Ez a vázlatos áttekintés is bizonyára jól tükrözi, hogy a szerző rendkívül sokoldalú felkészültséggel rendezte és gyűjtötte anyagát. Nemcsak a bibliográfiai műhelymunka kérdéseiben (sokszor megújítva is azokat) tájékozott, hanem – kijelenthetjük – Tompa Mihály életművének, az életmű recepciójának, az ahhoz kapcsolódó, a szorosabban vett nyomtatott dokumentumokban megjelent egyéb tényeknek, eseményeknek is bizonyára legjobb hazai ismerője.
Ezzel függ össze, hogy – amennyiben lehetséges volt – nem más forrásokból vette át a bibliográfiai tételeket, hanem ha ismerte is azokat, a dokumentumokat kézbe vette, azaz autopszia írta le (ezeket a tételeket csillaggal jelölte). És még sorolhatnám a tudós alkotómunka további mozzanatait is.
Mind ennek a rendkívül következetes, kitartó adatgyűjtésnek az eredménye összesen 3078 tétel.
Minden bibliográfia használatának nélkülözhetetlen segédlete, „lelke” a mutató. A szerző ennek megvalósításakor is sokoldalú visszakeresésre, tájékozódásra lehetőséget nyújtva szerkesztette meg. A mutató ugyanolyan aprólékos pontsággal készült, mint a bibliográfiai leírások.
Az A/4-es méretnél alig kisebb 26×24 cm-es 300 lapos, keménykötésű kiadvány tervezése, tördelése, tipográfiai megvalósítása szintén Imolay Lenkey István sokoldalú, műteremtő készségét, tehetségét idézi. Jól párosul ehhez Tellinger András mértéktartó, ám mégis figyelemfelkeltő borító terve, valamint a szövegközi illusztrációk.
A terjedelmes kézikönyv nem csak egy tudós bibliográfus, szakíró munkája, amely nélkülözhetetlen segédeszköz Tompa Mihállyal összefüggő további kutató (és ismeretterjesztő) munkának, hanem sokkal több annál. Nélkülözhetetlen forrásmunka a kor irodalmi életének, kortársaknak (nem beszélve a helyismereti, helytörténeti vonatkozásairól) kutatásához is. Mindemellett (módszertani, és újdonságai révén) megszívlelendő példával is szolgálhat hasonló bibliográfiák készítéséhez.
És végezetül: a kézikönyv méltó tanúságtétel a szerzőnek szülőföldjéhez, Gömörhöz kapcsolódó ragaszkodásáról, szeretetéről. Erről, s életének, munkásságának legfontosabb mozzanatairól szól: Zsuponyóné Ujváry Mária: Közösséget teremt mások javára: Imolay Lenkey István című írása, amelynek tükrében újabb jelentést is nyer a bibliográfia.
2.
Ami a bibliográfiából kimaradt
„Fiaim, csak énekeljetek!”
Tompa Mihály válogatott versei.
Jól ismerte fel a kiadó Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, hogy a tudományos igényű szakbibliográfia mellett, szinte azzal párhuzamosan, ám röviddel annak megjelenése után közreadta Tompa Mihály válogatott verseit. Szerkesztője, akár a korábban kiadott Virágregéknek Imolay Lenkey István. Az immár szélesebb olvasóközönségnek szóló kiadvány közvetlenebbül járul hozzá a költő megismeréséhez, ahhoz, amit Bisztray Gyulát megidézve a szerkesztői ajánlásban olvashatunk: „a költőt – mármint Tompa Mihályt – részben maradandó remekműve, részben eddig nem értékelt alkotásai alapján kell megbecsülnünk és az irodalmi kánonba elhelyeznünk.” Annál is inkább, mert mint Imolay Lenkey István írja: „Tompa Mihály életútja és küldetése a ma élő nemzedéknek, a nemzeti öntudat ébrentartásának misszióját jelenti.” A közölt költemények mellett ehhez járul hozzá Sándorné Gyurcsik Erika Tompa Mihályról írt bevezető tanulmánya, amit a bibliográfiában is olvashatunk.
A szerkesztő a költemények megjelenési időrendjében válogatta azt a 60 költeményt, amely reprezentatív áttekintést nyújt Tompa Mihály költészetéről, fejlődéséről. Természetesen kapunk bennük közismert alkotásokat, ám súlyt fektet arra, hogy a – terjedelem határai között – betekintést nyújtson az életmű tematikai és sokszínűségébe. Tompa Mihály életműve ismerőinek, vagy azoknak, akik most vesznek kezükbe egy gondosabb válogatást, egyaránt cáfolja az Új magyar irodalmi lexikon (1994) azon állítását, hogy „Két nagy kortársához képest valóban másodrangú tehetség, noha néhány verse az egyetemes magyar költészet nem halványuló remekműve is, …” Bízunk benne, hogy e válogatás nyomán is – irodalomtörténészek részéről is elkezdődik majd a költő munkásságának újra értékelése, az olvasók (köztük fiatalok) körében pedig ettől függetlenül sok örömet, meglepetést, élményt nyújt majd ez az összeállítás. Annál is inkább, mert az A/5-ösnél alig kisebb méretű, keménytáblás, 156 lapos, Szigeti Szabó János és Szabó Zászló István színes tusrajzaival, vagy lavírozott tusrajzaival illusztrált kötet esztétikai, tipográfiai megformálása miatt is öröm kézbe venni.
Köszönhetjük ezt – akár a bibliográfia esetében – a nyomdai előkészítést végző Csomborné Predács Katalinnak és Kovács Kittinek, valamint a kifogástalan nyomdai munkát végző debreceni Kapitális Kft.-nek. És köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak, amely mindkét kiadást támogatta, Imolay Lenkey Istvánnak, a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesületnek, amely méltó módon járult hozzá ahhoz, hogy az Arany János évforduló mellett az, egykori barát-költőtárs is helyet kapjon a nemzet emlékezetében.
Hozzászólások