Tamás hatvanöt éves lett. Ebben a korban az ember többször gondol a betegségekre, meg a halálára. Ez egyértelmű, mert apja hatvannégy évesen halt meg. Akkor még negyven éves volt, és arra gondolt: vajon ő megéri-e ezt az időt? És íme, már egy évvel túl is élte.
Mégis a betegségek jutottak az eszébe. Először is a fürdőszobában az elzáró csapot kellett megszerelnie. Nem nagy kedvvel fogott hozzá, de a felesége már hetek óta szidalmazta tétlenségét. Vett egy nagy levegőt és hozzáfogott. Órákig babrált vele, a bal kézfeje is megsérült. A vérzés alig akart elállni. Felesége bekötötte a kezét, folytatta a munkát. Egy nagyobb kombinált fogós húzásnál a kulcs leugrott, ő pedig elvágódott, nekiesett bal oldalával a fürdőkád szélének. Megrepedt egy bordája. Hetekig otthon ült a szobában és gondolkodott.
Eszébe jutott, hogy a katonaságnál szerveztek egyszer egy focimeccset a zászlóaljak között. Vehemens, túlfűtött fiatalok találkoztak a pályán, ennek aztán az lett az eredménye, hogy egy támadás során felrúgták. Sérült a bal térde, egy jó tenyérnyi darabon lejött a bőr. Szerencsétlenségére a pálya salakos volt, a salakdarabok bennmaradtak a sebben, az ügyeletes felcsernek fogalma sem volt, mit lehet ezzel kezdeni. Éveken keresztül olyan volt a bal térde alatt a sérült rész, mintha tetoválták volna, de semmiféle ábrát ez a kép nem mutatott.
Teltek az évek, minden ment a megszokott kerékvágásban, annak rendje szerint. Egy őszi napon az egyik kollégája meghívta új borának kóstolására. Poharazgattak, csendben beszélgettek, aztán arra eszmélt fel, hogy az utolsó busz is elmegy, mert annyi az idő, tehát sietni kell. Szedte is a lábát, hogy még időben, a megállóban elérje, mert a busz nem vár. Az a fránya jármű pontosan érkezett. Ő csak a buszra koncentrált, az útjába került padot nem vette észre. Átesett rajta, elterült a placcon. Csak a távolodó féklámpák világítottak, nyögését kísérve. A bal alsó lábszára sérült. Egy nagy vérömleny keletkezett, amelynek nyomai ma is jól látszanak.
Pár év múlva a felesége arra kérte, a ház előtti kiskertben sövénynek ültessen cserjéket. A kiskert egy vastag zsineggel volt körülhatárolva, hogy a szomszédok lássák, meddig az övék. Megásta a fészkeket, a cserjéket egyenként a járdáról hordta be. Már a negyediket akarta elültetni, amikor a madzagkerítésen fennakadt a bal lába. Elvágódott a frissen ásott kertben. Vágódás közben, tudta, az esés ívén már nem tud korrigálni, tehetetlen volt. A bal könyökére esett, onnan leszakadt a tartó izom. Műtét, kórház, gipsz, gyógytorna, de nem lett tökéletes. Az időváltozást már pár nappal korábban megérzi.
Aztán egyszer a család úgy határozott, hogy megnézik a Keszthelyi Festetics Kastélyt. A kirándulással nem is volt gond, csak útban hazafelé Tamást arra kérte a felesége, hogy az autó csomagtartójából vegye ki az üdítőt. A lánya volt a sofőr, ő az anyósülésen nézelődött, de amikor kiszállt a kocsiból, az esti szürkületben nem látta, hogy éppen egy mély árok partján állnak. Csak egy lépést tudott tenni, nagy zuhanással a mély árokba pottyant. A kórházban megállapították, hogy a bal vállából kitört egy darab csont. Mivel műteni ezt nem lehet, így hat hétre, a felső testére egy szoros, neccelt hálót kapott. Ebben bénázta végig ezt az időt, azóta a könyöke mellett a válla sem mozog eredeti pályáján.
Egyszer apja mondta neki, hogy a férfiasságát a baloldalon kell hordania a nadrágban. A mondás szerint kardnak, csatnak, meg annak bal felől a helye. Ezt a balosságot ő úgy érzi, többszörösen megszenvedte.
Hozzászólások